Saját életed hajóját kormányozod, de
semmilyen szél nem lesz elég jó neked, ha nincsenek határozott céljaid
önmagaddal, az életeddel, a tehetségeddel kapcsolatban. Mert mindenki
tehetséges valamiben, mindenkitől lehet tanulni, és mindenkiben nagyon sok emberi
értéket tudunk felfedezni, ha vesszük a fáradságot, és törekszünk a
megismerésére.
Lehetsz a saját életed kapitánya, de
tudod-e, hogy mi történik azzal a hajóval, amit a kapitánya így vezet: 15 fok
balra, vagy inkább 12 jobbra, na ne már, inkább fordulás,
de gyorsan, de hiszen felborultunk, most akkor ússzunk vagy megvárjuk, míg
kimentenek?
Félre téve a viccet, ha becsülöd magad, tűzz ki célokat magad elé,
és érd el azokat! Magabiztos, önmagadat becsülő, érzelmekben és értékekben
gazdag emberré leszel.
Te mit becsülsz magadban?
Előkelő társadalmi rangod van? Sok a pénzed? Magas beosztásban
dolgozol, úgynevezett „fontos
ember” vagy? Büszke vagy arra
a nemzetre, amelyiknek fia/lánya vagy? Magas az érzelmi intelligenciád? Úgy
élsz, úgy házasodsz, úgy szaporodsz, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva?
Te vagy a társaság középpontja? A műveltségedet? Azt, hogy egyedi és
megismételhetetlen vagy?
Mi határozza meg a saját önértékelésedet? Az, hogy mit mondanak
rólad mások, vagy az, ha a korábbi önmagadhoz méred a fejlődésedet, a
változásodat?
A legtöbb ember számára önmaga tisztelete és megbecsülése az élet
nagy küzdelme. Ha az ember nem képes szeretni önmagát, akkor elfogadni sem
tudja a felé áramló szeretetet. A valódi, feltétel nélküli szeretet az ilyen
személy számára mindig gyanús lesz, és azt vallja, hogy az érzelmekkel csak a
baj van.
Ha nem figyelsz a saját, belső igényeidre, a vágyaidra, ha
engeded, hogy örömtelenné sivárodjon az életed, akkor egyszer csak azt veszed
észre, hogy fogynak az energiáid, öregnek, betegnek, erőtlennek érzed magad. Az
öröm energiaforrás, mely feltölt, az örömtelenség megbetegít.
Ha korai önállóságot vártak el tőled gyermekkorodban, ne
csodálkozz, ha mindent egyedül akarsz megoldani. Ha nem tudsz nemet mondani, és
mindent elvállalsz, amit rád sóznak. Ha az a típus vagy, aki nem kér
segítséget, mert úgy tudod, hogy egy munka csak akkor van igazán jól elvégezve,
ha saját magad csinálod meg, akkor ne csodálkozz, ha a környezetedben élők
észre sem veszik, mennyi áldozatot hozol az érdekükben. Ők ugyanis nem kérik
ezt az áldozatot, bár könnyen megszokják, hogy neked nincsenek igényeid, te
kizárólag másokért élsz.
